Vissza

A GUE titok

 

Sokszor hallok olyan kérdéseket, hogy mitől működik a GUE hatékonyabban, mint más szervezetek? Mitől olyan magas a búvármegtartó képessége? Miért van az, hogy GUE-ban minősítést szerzett búvárok jellemzően örökre megmaradnak GUE lelkületűeknek? Mi a titok?

Ezekre és más hasonló kérdésekre nehéz válaszolni. Mégpedig azért, mert a válasz nem az egységes felszerelésben, se a részletesen szabályozott eljárásokban, vagy az alapos oktatóképzésben, de nem is az elvekben és más aprólékos részletekben van, hanem ezekben mind együtt. A részelemek külön-külön vett ereje, egymást erősítve adja ki az összesség erejét.

IMG_20140929_094603A beszélő köntös

A GUE és előfutárai által használni kezdett felszerelés-konfiguráció, mely egykoron merésznek és radikálisan újnak számított és a tapasztalt búvárok keresztett vetettek ha meglátták, mára már szinte szabvánnyá vált a tecnikai és barlangi búvárkodás területén, és lassan, de biztosan terjed a kedvtelési búvárkodás világban is. Nagyon sok ránézésre hasonló konfigurációt lehet látni  a piacon. Mit is számít az, ha egy D-gyűrű 5 centivel arrébb van, vagy ha egy cső pár centivel hosszabb, vagy ha egy karabíner egy picit nagyobb? Egy hozzánemértőnek természetesen semmit. De ezek a kialakítások nem ad-hoc jelleggel jöttek létre, hanem hosszú évtizedek tapasztalata csiszolta olyanná, amilyennek ma ismerjük. A legszebb az, amikor a felszerelésgyártók csak azért, hogy jobbnak, trendibbnek, másnak tűnjenek, mint a versenytársak, egyszerű tudatlanságból használhatatlan termékeket állítanak elő. De hiába a legjobb felszerelés is, ha nem tudják használni őket.

Nem a ruha teszi az embert

Nagyon sokszor találkozom olyan búvárokkal, akik jó felszereléseket használnak rosszul. Egy adott tárgyat jobb vagy bal kézzel, alulról vagy felülről megfogni ég és föld különbséget jelenthet. Hiába van egy búvárnak a legprofibb felszerelése, ha fogalma sincs, hogy miként kellene kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Ez kiegészülve a már említett felszerelésgyártói ostobasággal, eredményez olyan eszement dolgokat, mint például egy duplapalackra tervezett wing mono palackon való használata. Gyakori, hogy az ismerethiányon túl még a kézségek hiánya is gátló tényező.

Elveszett lehetőségek

Hogyan várható el valakitől, hogy használja a wingen a hátsó leeresztő szelepet, ha a vízszintes testartás hiányában képtelen leereszteni a levegőt onnan? Temészetesen sehogy. A GUE képzéseken nem csak a felszerelés helyes kialakítását és a használat koncepcióját tanítjuk, hanem a szituációba helyezett tényleges használatot is. Az eljárásaink a legaprólékosabb részletekbe menően le vannak szabályozva. Tilosak a felesleges mozdulatok, viszont az előírtak  közül semmi sem elhagyható. A tanulók egymásnak mutatják be a feladatokat és elvárás, hogy  felismerjék és javítsák egymás esetleges hibáit, már a kezdő szinten is.IMG_7997

Ha az eljárásokban, felszerelés-használatban döntési szabaságot engedünk a búvároknak, akkor csak káosz lesz az eredmény. Az egyéni felszereléseket vagy eljárásokat használók bábeli zűrzavart okoznak, és nem fognak tudni hatékonyan és biztonságosan együttműködni. Tudományos tény, hogy stresszes helyzetekben a többfajta megoldás közül való választás lehetősége hatványozottan növeli a döntéshozatal idejét. Egy olyan környezetben, ahol az idő luxuscikk, ez nem engedhető meg.

A GUE-nál a felszerelések kialakítása, használatuk koncepciója és a tényleges használat oda-vissza kölcsönhatásban állnak egymással, folyamatosan fejlődtek ki és fejlődnek még a mai napig is. Búváraink rengeteget merülnek komoly kihívásokkal teli környezetekben, és ha a számos helyről érkező tapasztalatok azt mutatják, hogy valami nem jó, kényelmetlen, vagy csak valakinek akad egy jobb ötlete, akkor változtatunk rajta. Viszont ezeket a változtatásokat nagy körültekintéssel hajtjuk végre, mert egy apró módosítás valahol a rendszerben, és teljesen más, váratlan helyeken bukkanhat fel egy probléma. Fontos még, hogy ezek a finomítások a már meglévő búvárokat is érintik, ezért a GUE törekszik rá, hogy minden már minősített búvárát folyamatosan naprakészen tartsa.

Nincs ingyen ebéd

Ha valami olcsó és könnnyen megszerezhető, annak nincs értéke. Sajnálatos módon a legtöbb búvároktatási szervezet – és így az oktatóik is – abban érdekeltek, hogy minél több, és lássuk be, sokszor teljesen értéktelen tanfolyamokat kínáljanak. E tanfolyamok azon túl, hogy nem adnak tudást, a tanulókban sem keltik azt az érzést, hogy értéket kaptak. A GUE jól felépített tanfolyamai és kevés lépcsőt tartalmazó egyszerű képzési struktúrája valódi, használható tudást biztosítanak. Mivel hiszünk benne, hogy a merülési tapasztalatot semmilyen tanfolyam sem tudja kiváltani, ezért tanfolyamtól függően 25-50 merülést kell végrehajtani az előző szinten, hogy egyáltalán beiratkozhasson az illető a következő tanfolyamra. De természetesen egy jó tanfolyamhoz jó oktatók is kellenek.

Vak vezet világtalant

Sajnálatos tény, hogy a búvároktatók nagy többsége (itthon és külföldön egyaránt) búvárszakmai szempontból elképzelhetetlen módon alulképzett. Gyakori, hogy az oktatófejlesztő tanfolyamok szinte csak arról szólnak, hogy a jelöltek megtanulják, hogy miként adják el a silány felszereléseket, a semmire se jó továbbképzéseket, és a túrákat. Csendben teszem hozzá, hogy mivel az ő kedvtelési oktatóik is hasonló módon lettek képezve, ezért a jelöltek már eleve az elvárható tudás híján érkeznek az oktatói tanfolyamokra. Ez olyan jelenségeket eredményez, mint például a túltanítás, amikor az oktató nem tudja pontosan mit is kellene tanítania, ezért más tanfolyamok anyagából szemezget, hogy minél profibbnak tűnjön. A GUE-nál az oktatóvá válás során valódi tanulókon kell oktatási tapasztalatot szerezzenek a jelöltek, és minél magasabbra szeretne valaki eljutni, ezekből annál több kell. Azon túl, hogy nem könnyű oktatóvá válni, talán mégnehezebb ezt a státuszt megőrizni. A központ szorosan rajta tartja a szemét az oktatók tevékenységén. Egy a sok módszer közül: minden tanulónak ki kell töltenie egy anoním on-line kérdőívet az oktatójáról, a kapott tanfolyamról, a GUE-ról úgy, hogy a nyilvánosan hozzáférhető tanfolyami szabványokat bármikor összevetheti az általa tapasztaltakkal.

Közhelyszerű tény, hogy a jó búvár még nem feltétlenül jó oktató. Majdhogynem általános jelenség a GUE-n kívüli világban, hogy a magasabb szintű oktatói minősítéseket alibi oktatói képzéseken szerzik az oktatók, sőt gyakori, hogy – főleg ismeretségi alapon – egyszerűen csak megkapják őket. A tudás, az elvek, a koncepciók átadási képessége, a módszertan nem magától értetődő dolog, hanem tanulni kell. A tapasztaltabb búvárok a kialakult személyes hiteiket, módszereiket jellemzően nem tudják mindenki által érthető és általánosan alkalmazható formába önteni. Ha egy oktató nem képes a benne felgyülemlett tudást hatékonyan, megismételhető módon átadni, akkor inkább ne legyen oktató.

_DSC2107Problémának látom még, hogy a gyakorlatok a legtöbb helyen önálló életet élnek és életszerűtlenek. Vajon miért térdelnek a tanulók a kezdő tanfolyamokon – a bevésődés időszakában – a medence alján, amikor ezt normál merüléseken (remélhetőleg) sosem fogják tenni? De azon túl, hogy a GUE-nál minden gyakorlatot vízszintes testhelyzetben, lebegés közben kell elvégezni, sokkal fontosabb, hogy olyan gyakorlat-folyamatokat építünk fel, amelyek szervesen összekapcsolódnak a használt felszereléssel és hozzá kapcsolódó elméleti anyagrészekkel.

Minden mindennel összefügg

Gyakorta tapasztalom, hogy más rendszerbeli oktatók önmaguk vagy rendszerük meghatározásához a GUE-t használják megerősítésnek vagy épp ellenpontnak. Személyes preferenciáik alapján vesznek át, vagy utasítanak el részeket tőlünk és használják azokat. Csak azt nem veszik észre, hogy egy másik kirakósjátékból vett elemek nem passzolnak a sajátjukba. Nem állítom, hogy a GUE rendszere tökéletes lenne, csak azt, hogy még senki sem tudott jobbat felmutatni.

Írta: Szilágyi Zsolt

2018. Január 9.